FELTÖRTÜK A BÜNTI BLOGOT

Mert megelégeltük hogy eggyesek azthiszik, mindenben igazuk van, és mások fölött itélkezhetnek. Ezért a Z1HACK3RCREW (rulz) rögtönítélő Tanácsa úgy döntött 12 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodással, hogy szétbasszuk a szar blogotokat, hülye kis csírák! És mindenkinek elmondjuk, hogy 16 éves kis tini szarok vagytok a B-ből, és a számtech teremből osztjátok az észt, közben öregebb, harmincas diplomásoknak állítjátok be magatokat, hogy kúrhassatok végre! HÁT NEM! Mi fogunk előbb. És végetek van amúgy is: hangosabb mobilokat szereztünk be, a szünetben le leztek alázva majomgeceik!

Üdv: a C-sek

FELTÖRTÜK A BÜNTI BLOGOT

azért is, mert álszent alkotói nem mondják ki, amire gondolnak, és veszélyeztetik a Jobbik kétharmados többségét! Világossá vált, és bárki utánanézhet, hogy ezek a semmirekellők (a B-sek) nem tisztelik a családi értékeket, és egy hazug szemét alakok, és müvelletlenek. A bloggon rendszeresen jelenik meg az erőszak, amit ha kell, tűzzel-vassal kiírtunk! Titeket a közélettől való el tiltással büntetnénk, de nem alacsonyodunk le a ti szintetekre, és nem önbíráskodunk, mert tiszteljük a Rendet, és hiszünk a magasztos eszmékben, hogy azok győzni fognak. Úgyhogy inkább csak felkúrtok a csicska blogotokat, Z1HACK3RCREW rulz 4ever! Ennyik vagytok! Az Elender is mi voltunk, és most ez is. Ha bármilyen köcsög senkiházi terroristaszervezet magára akarja vállaln, akkor törje fel magának a Büntit, és írja be ide a nevét: ......................

BÜNTI IZ OWNED

Itt vannak a csírák, akik írják ezt a blogot. Mindet kikerestük a wiwen, és most szégyenfal

• Ampliprion Ocellaris igazából Boldi a B-ből! [iwiw adatap]
• white_window jó pecás, de szívós métely a Magyar nép testén [iwiw adatap]
• Lawjer nem jogász, hanem a sztájliszt Vinci, eggyel fölöttünk jár [iwiw adatap]
• Intersztellar meleg! [iwiw adatlap]
• nosferatu pedig nő! [iwiw adatap]
• Expurgacioék csinálják a sulibulikat, róla mindenki tudja, hogy ő [iwiw adatap]
• Hófehér Tibi igazából technoviking itthoni uncsitesója [iwiw adatap]
• UzB a Roli, ő az egyetlen D-s, nem buzi, de utáljuk [iwiw adatap]
• badstuber89 a Krizsi nagypapája a C-ből [iwiw adatap]
• kicsihenry a valóságban Felhőzsolti wannabe apukája, nincs is kocsijuk [iwiw adatap]
• Dirk Diggler vizuális artiszta, fotosopban utazik [iwiw adatap]
• nathanp nem is tud repülni, és igazából a Kántor Vladi [hétbloggere adatlap]

Ez vagytok ti, teee! LEALÁZTUNK! Subba Zsazsának köszönjük, hogy segített a nyomozásban, ezért az ő blogját most nem kúrjuk fel, de majd felkúrjuk majd, ha szórakozik az Omárékkal! Mert Z1HACK3RCREW rulz!

Egyrészről hölgyválaszt eleve nem illik visszautasítani, másrészről az OurFashion által felvázolt jelenség tényleg olyan hangerővel kiált Büntiért, hogy azt nem lehet nem meghallani. Akiknek esetleg elkerülte volna a figyelmét a lányok posztja, az kattintson a képre, olvassa el, és mondjon véleményt a lakatosmárkoskodást túlpörgő szülőkről!

Ítélethozatal előtt mi azért még hergelnénk egy kicsit az esküdtszéket Hóhér Tibi megjegyzésével:
"Egy ilyen kislányt öltek meg 1996-ban. Kurva jó felhívni a pedofilok figyelmét a gyerekekre azzal, hogy halálra sminkelik meg pózoltatják őket..."

TE HOGYAN BÜNTETNÉD
A KISLÁNYUKAT KORAVÉN PORCELÁNBABÁVÁ SMINKELŐ SZÜLŐKET?

Legyen az, hogy a kedves szülők viszont pelenkában, rugdalózóban és cumival a nyakukban járkálnak és szabadidejükben inkontinenciás pedofil urakon cserélgetik a gumipelenkát!

A választ az OurFashion blogon találtuk meg Zulu kommentjében: "Összecsukott esernyőt az ánuszba. Aztán kinyitva lassan kihúzni."

Az egész história kicsit olyan, mint a paraszolvencia. Talán annyi a különbség, hogy itt konkrétan kifizeted az áru/szolgáltatás ellenértékét, mégis te érzed magad kellemetlenül a borravaló miatt. Nem az, aki teljesen jogtalanul tartja még a markát, hanem te...

Legjellemzőbb lehúzások

#5 Ételfutár - A kaják árazása már eleve úgy történik, hogy a házhozszállítás alternatív költsége is vastagon benne van. Így kurva könnyű ingyenes kiszállítást vállalni! Aztán mégis te feszengsz, meg suttogva tanakodsz a haverral, hogy akkor 1390 forintra elég-e a 110 borravaló, esetleg 200, de sodexo-ban nem ciki-e. Megoldás persze az is, ha semmit nem adsz, de akkor a következő alkalommal madártejet ne rendelj!

#4 Étterem - Vérlázítónak gondolom az olyan helyet, ahol helyettünk mondják meg és építik be a rántott hús + hasáb árába a borravalót (szervízdíjat). Miért tehermentesítenek a döntés felelősége alól? Honnan tudják akkor, amikor még mi sem, hogy mennyire leszünk elégedettek? Mi van, ha semennyire és ez nálunk nem jelent automatikus 10-15%-ot? A másik gond, hogy ennek ellenére nem fogunk 8360-ból visszakérni, hanem kilencezerre egészítünk, azaz duplán jattolunk.

#3 Benzinkút - Tankolsz 9.450-ért, adsz egy tizest, de csak egy ötszázast kapsz vissza. Miért? Tettek ők valamit a félszázért? Lófaszt! És még arra sem veszik a fáradságot, hogy azt mondják: "Uram, nincs aprónk, nem lenne-e gond..." Vagy legalább megvárná, míg én mondom azt, hogy hagyja el. Nem, őket az megilleti és érezd maga te nyomorultul, ha fel mered ezt hánytorgatni. NEM AZ ÖSSZEG, AZ ELV! Engedtessék már meg nekem, hogy az általam keresett pénz felett szégyenérzet nélkül, én rendelkezzem!

#2 Taxi - A rémtörténetek melegágya... Az, hogy a tarifa egyenes arányban van a bemartságod szintjével, már alap, ahogy az is, ha kiszúrja, hogy nem helybéli vagy, könyörtelen városnézésre ítéltetsz. De hogy abban a kibaszott tangó-harmonikára emlékeztető brifkóban sem apró, sem 2000 alatti címlet nincs, az kurva élet! Rájöttem, hogy ezek tárgyalástechnika tréningre is járnak, mert miután elmondja, hogy nem tud visszaadni, bekussol, megoldási javaslata nincs és tőled várja a feloldozást. A végén: "Majd a következő alkalommal betudjuk!" Persze baszdmeg, sohanapján!

#1 Szórakozóhely - A csúcsintézmény, az egész fertő kancelláriája. Szóljon, ha valaki ismer olyan helyet, ahol a pultosok nemcsak ezresre kerekítve tudnak számolni, mert én ott törzsvendég leszek! 690 forintos sörből visszajáró ezerig? Felejtsd el! Szóljon az is, aki ugyanazon a helyen ugyanazt rendelve háromszor egymás után ugyanazt a végösszeget hallotta. Ha kellemetlenkedsz (nem fogsz, de ha mégis), akkor meg te vagy a spúr geci.

Kapcsolódó sztori (kvázi tiszteletkör a győztesnek):

Pár éve egy szórakozóhelyen a fémérzékelő kapunál kirakatták velem a cuccaimat. Mikor átértem, Zsírnyak László épp sztoriban volt, röpültek az "attak"-ok és "baszdmeg"-ek. Ez mit sem zavarta abban, hogy a tálcán utolsónak hagyott pár száz forintnyi aprót komótosan felmarkolja és a zsebébe csúsztassa, gondolom kapujatt gyanánt... Teljesen szürreális élmény volt, mert fikarcnyit sem próbálta palástolni tettét. Neki az járt. Amikor finoman jeleztem, hogy bizonyára szétszórtságból elrakott valamit, ami az enyém, testületileg kiröhögtek, mintha csak a házszabályt nem ismertem volna. Így szóltam neki, hogy lesz szíves a főnökét értesíteni. Ezután életemben először a testi épségemért futottam...

TE MIVEL BÜNTETNÉD A LEHÚZÓKAT?

A borravalót mindig a forgalomban lévő legkisebb címletű fémpénzben kapja, amit aztán vagy rolnizhat otthon, hogy be tudja váltani, vagy gyűjtögetheti egy erre kialakított helyiségben és Dagobert bácsiként úszkálhat benne...

Többek javaslatára: ahol lehet fizessünk kártáyával, ahol meg nem, ott álljunk a sarkunkra és csak akkor adjunk, ha tényleg megérdemlik.

Minden jel arra utal, hogy kakukktojás került a turul fészkébe. Rendőrrugdosó Gárdista Nikiről kiderült, hogy számos pornófilmben vállalt szerepet, és a filmek címei bizony arról árulkodnak, hogy a művésznő nem volt válogatós a szerepek tekintetében... A választások közeledtével szép kis skandalum is kerekedett a történetből, és tüzes Nikki M más helyett most azt kapja az arcába ipari mennyiségben, hogy bort iszik és vizet prédikál. Mert hát mégiscsak bicskanyitogató áttitűd, hogy egyik nap egy szélsőséges és köztudottan homofób szervezet egyenruhájában masírozik a "magyar erkölcs" zászlaja alatt, másnap pedig méretes dildóval kényezteti partnernőjét a kamerák előtt, vagy éppen méretes urak bránerét nyeli el különböző testnyílásaiban. KI-MA-GYA-RÁZ-HA-TAT-LAN!

Kimagyarázhatatlan? Mert szerintem rohadtul arról van szó, hogy a radikális mozgalmak általában ott erősek, ahol egy társadalom gyenge. Ugyanígy a fiatal lányok közül se azok fordulnak az "ősi szakma" felé, vagy mennek el a pornóiparba szétkeféltetni magukat, akik mondjuk ügyvédcsaládba születtek, és hatéves korukban már franciául rendelik ki a homárt az étteremben. Nem kell túl sok puzzle darabból összerakni azt a képet, amely megmutatja nekünk, hogy van valaki, aki nem találja a helyét a társadalomban és csak sodródik ide-oda. Márpedig az "ide" nem a Győri Balett, ahogy az "oda" sem a Budai Katolikus Olvasókör.

Akik elítélik Nikki Millert azért, mert kinyalt pár puncit, aztán jelentkezett a Magyar Gárdába, és ezzel látszólag önellentmondásba keveredett, azok pont az a réteg, amelyik hitvallásává tette a szélsőséges jobboldali mozgalmak legelvakultabb hülyeségeit is, de a tényleges társadalmi problémákat képtelen meglátni. Persze ezeknek a nagy része ugyanúgy kicsapja otthon a leszbizésre, aztán letörli a spermafoltot az egyenruhájáról, és hivatali kötelességből elmegy hőbörögni a melegfelvonulásra. Ehhez gratulálunk!

BŰNÖSNEK ÍTÉLED-E A GÁRDISTA PORNÓSZTÁRT?

Fröcsögés és a büntetés helyett az ítéletünk szimplán FELMENTÉS!

"Én jól megbüntetném, mert rossz kislány volt és gárdázott :)" by Lord_Valdez
"A lényeg, hogy a legtöbben a szavazók közül sunáznák. :-)" by Doktor Kotász

Ismert változáson ment át a kéregetők pofátlansága az elmúlt 10 évben, a Fedél Nélkül igényesebb kiadást élt meg, hiszen már évek óta csak egyetlen példány van a kéregetőnél, annyira világos lett, hogy nem azért kap pénzt, mert ad valamit. Már gesztus sincs benne arra, hogy odaadja az újságot. Emellett számos alibizés alakult ki, ami mind arra megy rá, hogy úgy érezd, kaptál valamit, és neked legyen kellemetlen: köszöngetés, parkoló autók között rögtönzött stand-up, és 1db egyhetes virágcsokor árulása.

Ezek közül minden határon túlmegy az, amikor az üres parkolóhelyek mellett áll az ember, és integet be egy összetekert újsággal, hogy ott a hely. Mintha ő csinálta volna. Miközben az:

1. akkor is ott van, ha ő nem áll oda
2. nem azért szabadult fel, mert ő ott van
3. adott esetben + hétvégén még ingyen is van

Ezt azokhoz az állami monopóliumnak számító immateriális javakhoz tudnám hasonlítani, mint a légtérhasználati jog, vagy a rádió- és mikrohullámú frekvenciák használatának joga, vagy akár a kikötő joga, a vámok, és olyan dolgok, amik valakinek úgy termelnek hasznot, hogy az semmit nem tett érte, csak rátelepedik a használatára, és azt szabályozza. Ezt az állam megteheti, a csöves nem. Hol normális az, hogy a fizető parkolóhelyen, amire ott az óra, fizess még valakinek? Érdemes-e azon gondolkodni, hogy lerúgja-e a tükrödet, ha nem fizetsz? Illetve azon, hogy mi a faszért akart pénzt hétvégén? Miért nincs szabin? Akkor persze "hazamegy", amikor tömeg van, és nincsenek üres helyek, hiszen csinálni, azt nem tud.

Persze, ha nem akarsz fizetni, keresel másik helyet, van egy két méterrel odébb, meg 5 méterrel odébb, hiszen SEMMI SZÜKSÉG ezekre a naplopókra. Ha pedig nem akarsz fizetni, de ettől még megállsz ott, ahol integet, akkor kioktat a jómodorról, és úgy csinál, mintha valamilyen tánc-, protokoll- és illemtanár volna, és te elcsakliztad volna az általa termelt okosságot, edukál egy olyan ember, akinek persze vitatható, hogy az utcában kerülése az ő hibája, vagy azoké, akiben megbízott, de tény, hogy nincs hová mennie, én viszont 30 embernél elalhatok egy hónapig, ha utcára kerülök, és mondjuk munkát kell találnom.

Szerinte modortalanság az, hogy a nálad lévő 450 forint aprót úgy szeretnéd beosztani, hogy 70 perc parkolás, 0 csöves, és nem úgy, hogy 50 perc parkolás + meg is bírságolnak, amikor lejár a jegy + még a csöves is jól járjon, aki SEMMIT nem tesz, és megint azért akar pénzt.  Nem tetszik!

MIT ÉRDEMEL A MEG NEM TERMELT JAVAKON ÉLŐSKÖDŐ?

Egyszer kerüljön neki is 4400 forintba az, hogy valakinek odaadta az utolsó aprópénzét. Vagy kezeljük helyén a dolgokat, ez olyan, mintha más lakását adná ki szobáztatásra, csak mert nyitva volt az ajtó. Még neki is jó kimenetelű bünti ötletem van: találjon magának egy munkásszállást, és legyen parkolóőr! Nem túl megbecsült közfeladat, de munka!

"kicsit gonosz, de megnézném, hogy mit mondanának, ha a kukán ülve a markomat tartanám egy-egy pillantásért cserébe..." by SpeedFreak

"Munkát, és Kenyeret a népnek, méghozzá ebben a sorrendben! Ha alamizsnát adunk, magunkkal tolunk ki!" by littlerock

"Addig örülj, amíg ő kér tőled és nem neked kell mástól kéregetni." by ámbátor

Egy átlagos, aktív felnőtt hétköznap vakulásig dolgozik, hétvégén pedig kintlévőségeit próbálja behajtani: párkapcsolatát rendezi, gyereket nevel, pihen... Ez így lesz egész addig, amíg Fekete Gyula "Kék sziget"-ben leírt valószerűtlen és idealista utópiája valósággá nem válik. Persze a nálam optimistábbak is pontosan tudják, hogy ez az ördögi kör sosem lesz máshogy, és talán ezért is ragaszkodunk foggal-körömmel a 2 napi nyugalomhoz.

Nem ismerem a csendháborítás tényállásának pontos definícióját, kedvem sincs most utánanézni, de úgy gondolom, hogy pusztán emberségből sem lenne szabad fittyet hányni polgártársaink regenerálódás utáni vágyára. Továbbmegyek, kutya kötelességünk a saját dolgainkat is úgy vinni, hogy az másokat ne zavarjon.

Ezt teljesen máshogy érezte az a galeri, amelyik múlt hét vasárnap reggel 6 órakor ellenállhatatlan vágyat érzett egy elbaszott nagy fa precíz, ugyanakkor éktelen hanggal járó kivágásához, felaprításához, majd több körben való elszállításához. Gyanítom, 96 év után épp mostanra járt le a szavatossága, és ha nem vágják ki akkor, a reggeli harmattal, úgy tízezrek életét kockáztatták volna, hogy a szomszéd épületekben és parkoló autókban okozott anyagi kár mértékéről már ne is beszéljünk... Fájdalmamat csak mélyítette, hogy ekkorra még 3 óra alvásnál sem jártam, köszönhetően az előző esti születésnapi elhajlásnak. (De persze ez az én bajom, hisz lehet szórakozás nélkül is élni...)

Ugyanebbe a kasztba tartozik a volt szomszédom is, aki hétköznap a késő délutáni órákban 10 percenként tudott átjönni, hogy hangos a zene, pedig a végén már jószerivel én sem tudtam pontosan, hogy épp mit is hallgatok. Az persze belefért, hogy minden áldott hétvégén hajnal 6 és 7 között letolta a kislányát az ablakom elé biciklizni. Ez nem is lett volna baj, mert alapvetően egy csendes sportágról beszélünk, de ő büszkeséggel teli fejhangon adta az utasításokat a teljesen tehetségtelen lányának, akinek nem mellesleg műanyag kerékkel, macskakövön kellett volna a szakma fortélyait elsajátítani. Így semmi mást nem hallottam, mint "drrrrrrrrrrrrrrrrr pffff", "drrrrrrrrrrrrrrr pffff", ahol az első hang a gurulás a második meg a 10 méteres út vége és falba csapódás lehetett.

Egy szó mint száz, lehet, hogy intoleráns vagyok, de nyakszirten rúgnék mindenkit, aki szombat délutántól hétfő reggelig bármi hangosat, másokat zavaró dolgot művel. EZ AZ IDŐ A PIHENÉSÉ! Szóval konyhapultjukat szétverő húskloffolók, a parkettát kefés vég nélkül, izomból porszívózók, az autójuk, motorjuk faszomtudja milyen beömlő nyílásának dugulását túráztatással orvoslók, harci kutyájukat pallérozók, előre nem jelzett házibulizók, szicíliai párkapcsolatban élők, ügybuzgó favágók és volt szomszédom, VASÁRNAP KÉREM KÍMÉLJETEK! Vagy takarodjatok fel valami hegyre egy remete-lakba, távol mindentől, mert a társas együttélést nem nektek találták ki!

BÜNTESSÜNK, HOGY VISSZAKAPJUK MEGÉRDEMELT BÉKESSÉGÜNK!

Hegedűs nénivel beszéltem, küldjük az uruk-hai harcost (by NAPIRAJZ...)

Sok kritika ért a drasztikus büntetés miatt, ezért csak a migueldiez által ajánlott "Revenge - 20 ways to calm down your noisy neighbours" c. CD-t postáznám minden érintettnek.

Már várom azt a kommentet, hogy nem illik ajándékot leszarozni, mert azt valaki gonddal és szeretettel választotta ki. Az alábbiakban pont arról lesz szó, amikor éppenhogy nem. Kegyetlenség szeretteink körében karácsonykor "ajándék-lúzerségi versenyt" rendezni, ezért ezt nem is kritizálnám. Persze csináljuk... Na de mi van azokkal, akiket ugyan szerethetünk, de nem a szeretteink (érzed a különbséget), és valamiért úgy érzik, mindenképpen ajándékot kell adniuk a névnapunkra, amiről valójában régen el is felejtenénk, hogy van egyáltalán. Természetesen behúznak egyet a kötelezően választható "TOP10 tippppikus ajándék" listáról, és ezzel generálják az igényt arra, hogy megnézd, nekik mikor van a szülinapjuk, és te is adj valamit, amit aztán szintén felületesen választasz ki, és emiatt rosszabbul érzed magad, mintha csak simán gratuláltál volna, vagy szartál volna bele az egészbe.

Ez elkerülhető egyébként, csak a ló másik oldala a "menjetek a fenébe, mondtam, hogy ne vegyetek semmit" típusú vendégség. Nem vagyok egy ajándékozóművész, de akiket szeretek, azoknak pontosan tudom, mivel dobjam fel a napját, hetét, évét. Akiknek meg formaságként kéne adni, azoknak nem adok, mert úgyis meg tudják venni maguknak.

Na de miről is van szó?

#5: KÖNYV. Kössük ki, hogy ha én szeretnék egy könyvet, és azt valakitől megkapom, örülök, nem egyszer előfordult már. De ha nem kérek, akkor egy amolyan Hallmark csatorna színvonalú sztorit sejtető rettenetet adni azért borzasztó dolog, mert nem elég, hogy viszonylag low-involvement alapon letudtad az ajándékozást, de egy rossz könyv még 5 óra NEM kellemes elfoglaltságot is jelent az illetőnek, aki esetleg annyira lúzer, hogy tényleg elolvassa, hátha megkérdezed, hogy tetszett-e (nem kérdezed). És ezzel ő többet foglalkozott veled, mint te vele. Na ez benne a bunkóság.

#4: BÖGRE. Nincs ember a fejlett világban, aki ne ajándékozott volna még bögrét. Thomas Jefferson például bögrét adott Ben Franklinnek a Függetlenségi Nyilatkozat (barátoknak Fünyi) első évfordulójára. Ha iskolában húztál valakit karácsonyra, minimum egyszer bögrével oldottad meg a problémát. Kaptam persze már kétszer is (a 20-ból) olyan bögrét, amitől annyira meghatódtam, hogy az rátok nem is tartozik, de ne csináljunk úgy, mintha ez volna a jellemző.

#3: KÁVÉ. Ez hogy alakult ki? Primőr? :) A háborúból maradt ránk? Lóhúst is ér akkor adni? Egyébként tényleg nem mindegy, milyen kávét iszol, ami nem minőség, hanem ízlés dolga, mióta az irodánkban van rendes kávéfőző, nekem sem mindegy, hogy milyen őrölt kávé van a szekrényben. De vajon van-e kávéfőzőm? Van-e őrlőm? Vagy majd a Csemegében megőrlöm a kávébabot, mert a pénztár után úgyis van két gép? Ja, vagy az már 20 éve bezárt? A legjobb, amikor az ajándékkosarakba simán becsomagolnak ilyeneket úgy, hogy fogalmuk nincs se az illető ízléséről, sem a konyhai felszereléséről. Esküszöm, akkor már kávéfőzőt venni menőbb, de a feleségnek vett konyhai eszköz az ismét beférne valamilyen listára.

#2: KONYAKMEGGY. Szereti ezt egyáltalán valaki? Az egész jelenség okozója a csomagolás: majdnem minden egyéb csokit képtelenek olyan formára hozni, hogy az ajándék legyen. A legtutibb 300 grammos kekszes Milka, ami olyan csokiban, mint autóskártyában a Lola T. (mindent visz), szóba sem jöhet 10 év fölött. A konyakmeggy alternatívái persze a Ferrero-Rafaelo (de hogy fossanak be, a cég harmadik terméke remélem világos, hogy egy konyakmeggy!), az überkirály csiga- és kagylóalakú csoki, a szívecskés Milka, és a Merci. Van egy rokonom, ő halkan odasúgta egy vendégség alkalmával, hogy van jó kontaktja, ha van butikos barátom (!), vagy ajándékba kéne konyakmeggy, tud olcsón. NEM OLCSÓ ELEVE?! Rohadék egy állatság konyakmeggyet adni ajándékba, de a lelkiismereted tiszta: mégsem mentem üres kézzel! Ennél egy elképesztőbb dolgot tudok csak elképzelni:

#1: NAPOLEON. Mármint konyak, de muszáj, hogy rá legyen írva, hogy Napoleon. Fogalmam nincs, miért, hiszen árkategóriája alapján ez elérhetőbb, mint a viszki, ami manapság már tényleg nem drága. Ezt nem kérdezem meg, tudom, hogy konyakot tényleg isznak emberek, hiszen majdnem olyan iható, mint a viszki, de olyan kifinomultan lehet okoskodni róla, mint a borról, viszont hamarabb bebaszol tőle. Persze aki igazán tud, az ármányákot iszik. Na ha neki viszel egy ilyen konyakot ajándékba, azért nem örül, mert tudja, milyen a jó. Ha másnak viszel, akkor az meg nem issza meg.

A kézenfekvő sorsa a fentieknek legtöbbször: A TOVÁBBAJÁNDÉKOZÁS. Nagyon fontos jelenség. Horváth 30. törvénye: "Magyarországon összesen 5 üveg Napoleon konyak van, ezt ajándékozzuk körbe 1988 óta." Kapcsolódik kicsit Horváth 29. törvényéhez, mely szerint "Budapesten mindössze 10-15 dísztárcsa hiányzik, ennek pótlása érdekében viszont mindenkitől loptak már el, és mindenki talált már donort."

Az ajándéktárgyak sorsa szempontjából a családom a kisebbséghez tartozik, itt a sorsa az ilyeneknek az enyészet, mert genetikailag képtelen vagyok dolgokat továbbajándékozni, mondván: mégis csak azért kaptam, mert valaki gondolt rám. Pedig tudom, hogy ez csapda. Egyszer győzedelmeskedik bennem a szellem egy napra a szív fölött, és akkor 13 üveg Napoleon lesz kibaszva a lomtalanításra, valami naftalin szagú szekrénykével együtt.

NON PLUS ULTRA geciség: ezt továbbajándékozni egyet jelent az instant pokolra jutással, ezért hagytam ki a listáról, de könyörtelen: ÉLŐ ÁLLAT. A kutyásvagy-macskásvagy tapogatózást (papagájos, halas, rágcsálós, csigás, teknősös, kígyós, karddal átszúrt fejű oroszlánokos) simán megkerülve beállítasz bazmeg a rokonhoz, hogy vettél neki egy nagytestű kutyát! Persze még kicsi, és a szemei aránytalanul nagyok, ami a gondoskodás ösztönét váltja ki, ezért szegény nem igazán tud kidobni a hatodikról (amúgy a másodikon lakik, de emiatt felmenne a hatodikig). Kéretlenül állatot adni a legnagyobb furkóság. Emellett eltörpülnek a mindennapi furkóságok, mint az árcédula-rajtahagyás, a másnak szóló üdvözlőkártya a boroszacskó fülén, vagy a 40-edszer elsütött nagy dobozban közepes doboz, abban kis doboz... aki az ajándékozás szabályaira kíváncsi, Dr. Vámos Lászlóné írásában megtalálja. (Amúgy a poszt nem ajándékba lesz, ezért hagytam rajta a címkét.)

Zárásként egy csúcs sztori: a doktornő a ma már 100 éves ismerős nénihez lakásra ment vizsgálni, és azért az már egy szép dolog, amikor a doktornő visz ajándékot, és nem fordítva! Vitt egy doboz bonbont a néninek. Nagyon kellemetlen volt utána felhívni, hogy "doktornő, volt egy ötezres a bonbonba csúsztatva, azt hogy juttassuk vissza?" :)) Az ilyen sztorikhoz (is) kell 100 évig élni :D

 MIT ÉRDEMEL A FELESLEGESEN AJÁNDÉKOZÓ?

Aki neked több értelmetlen időráfordítást generál az ajándékkal, mint amennyit ő agyalt rajta, vagy továbbajándékozásba kényszerít, annak legyen egy olyan karácsonya, amikor mindenkitől Napoleont kap! Vagy egy jó vermutot!

"egyik karácsonyra öntöttem nekik gyertyát. Következő karácsonykor anyámnak adták a névnapjára." by felhasznalo - ez nem bünti, de képzeljétek el, milyen rosszul eshet. Kapjanak vissza minden jó ajándékot! Mondjuk erre annyi esély van, mint Atlantis elsüllyedt városában a nyilvános máglyán elégetésre.

Másik büntetési lehetőség, hogy nem is tudja, hogy bünteted: a benned keletkező problémát titkos szabadkőműves körökben eliminálod, hanyag vállvonással: "Nálunk minden nagyobb ünnep után ajándékos buli van, ahová csak ajándékmentes barátokat hívunk. A buli csúcspontján kiterítjük a kínálatot" by ludyko :)))))

"Én apukámtól(75) mindig, minden alkalomra konyakmeggyet kapok, amit ráadásul anyukám(71) vesz meg. Szörnyen utálom, de nincs szívem megmondani nekik. Azért remélem, még sok-sok évig fogok tőlük konyakmeggyet kapni." by küszöbmajom

Ezt Terry Wrist küldte illusztrációnak:

 

Ahogy azt korábban jeleztük, minden hónapban kiválasztjuk azt az igazságosztót, aki hozzászólásában a vádlott vétkéhez leginkább illeszkedő megtorlást javasolta. Eljött hát a pillanat, hogy január hónap pribékje továbbadja a vándor díjat annak, aki 2010 második havában a legtalálékonyabb ítélethozónak bizonyult. Halljátok hát a Bünti esküdtszék jogerős döntését:

1. helyezett és ezzel február Hónap Pribékje: pszicho pete. PP több értékes Bünti  javaslatot is tett február folyamán, de a dicsőséget a szaunaparasztok megregulázására kidolgozott pályamunkája hozta meg számára:
   
   "Mosdatlan csövesekhez leukoplasztoznám jó szorosan, irány a szauna, megvárni, amíg a csövesek vígan elintézik a dolgukat a köveken, simára beretválni őket, majd a szaros-hugyos gatyóval együtt a szörzetet ráküldeni a kövekre, koncentrált légúttisztító mentolkristályokkal egyetemben. És hogy teljes legyen a kép, odakint a jeges hidegvíz a csövesek ruháját tisztító mosógép szennyvízével egyezne meg, amiben régies módon alámerítéssel meg is keresztelnénk a kedves szauna-agronómust!"
   
   
2. helyezést ért el csokis, aki kíméletlenül bánna a km órát visszatekerő svindlis autónepperekkel:
   "Büntinek azt javaslom, hogy dugjunk fel a seggébe egy kilométeróra spirált (jó a bontott, rojtos végű is), kössük rá az ütvefúróra, és tekerjünk rajta 120 000 km-t."
    
3. helyre bárisnya futott be, aki az indokolatlanul ködlámpázókat sújtotta az alábbi Büntivel:
   
   "Leukoplaszttal a homlokukra ragasztott szemhéjjal üljenek a saját világító ködlámpájuk előtt egy derűs tavaszi éjszakán, alkonyattól pirkadatig."
   

Ma Magyarországon kevés lenézettebb hivatás létezik a kukásokénál. Sokszor eszembe jut, hogy ha ők nem lennének, megfulladnánk az általunk tonna számra termelt szemétben, és anyáznánk, miért van ilyen mértékű rendezetlenség és szemét az utcákon. Persze egy eldobott csokis papírért soha az életben nem hajolnánk le, de elvárjuk, hogy a szemetünket semmi perc alatt eltűntessék. 

Ez az érzés akkor erősödik fel bennem igazán, amikor megpillantom az emeletes házunk bejárati ajtáján a felhívást, hogy jövő szerdán lomtalanítás lesz az utcánkban, és kéretik az elszállításra szánt hulladékot kitenni. Ekkor már előre undorodom a következő héttől, mert tudom, hogy egy rakás szemét között kell majd közlekednem, élnem, és sajnos tapasztalatból tudom, hogy jó magyar szokás szerint ezt a procedúrát sem sikerül kulturáltan végigvinni. 

Ez esetben leginkább a szemétgyűjtő, szemétfoglaló hordákra haragszom, azokra akik:

• már a lomok elvitele, sőt kitétele előtt ellepik az utcákat (ezek hihetetlenül jól informáltak a témában, hogy mikor és hol van lomtalanítás); 
• az előző lomtalanításból összekukázott fotelekben ülnek napokat reggeltől estig, és uralkodnak a trágyadombok felett, mintha övék lenne a szar (legyen!);
• miatt gyakorlatilag nem tudok kimenni a bejárati ajtón, mert a trónnak használt szétmállott fotelekben beülnek elé;
• ha előkerül lomként néhány újabb fotel, akkor különböző jóképességű családtagok is előkerülnek, akik ücsörgésükkel foglalják az adott holmit.:ők azok, akik képzetlenek a lomtalanításhoz, ezért a szervezeten belül csak amolyan support tevékenységet végezhetnek;
• ha már egyszer kiválogatták maguknak a szart, a szemetet, akkor még 5 napon keresztül ott ülnek a szeméthegyük mellett, de el nem szállítanak semmit addig;
• zsiguli és lada személygépkocsijukkal, melyekre már az utcánkig a kocsik önsúlyának 18-szoros tömegű szemetet pakoltak, elállják a teljes útszakaszt, és te se ki, se be nem tudsz hajtani, amíg el nem kotródtak; 
• a kidobott szemeten bandaháborút vívnak, hogy kié is a szar;
• az egy adott helyre letett szemetből úgy válogatnak, hogy a kupac szemét végül a három utcával arrébb lévő kisbolt előtt is hever, pedig ott nincs is lomtalanítás;
• ha kilépek a ház bejárati ajtaján egyből nekem szegezik a kérdést, hogy a nálam lévő aktatáska és rajtam lévő pullóver kidobásra szánt lom-e, illetve van-e a lakásomban valami szar, amit odaadnék nekik. Jelmondatuk: "Innentől átveszem, Főnök!"

De rajtuk kívül haragszom a lakókörnyezetemben lakókra is, akik:

• a lomtalanítás felhívására szolgáló tájékoztatót nem tudják értelmezni, mert kiírják ugyanis, hogy a lomot pl. kizárólag március 17-én tegyék ki, de ők nagy buzgalmukban már egy héttel korábban lehordják;
• nem tudják értelmezni, hogy mit is jelent a lomtalanítás, és kitesznek az utcára olyan dolgokat is ekkor, mint sportcipő, vagy éppen telefirkált A4-es papír.

És végül, de nem utolsó sorban a bögyömben van az időjárás is ilyenkor, mert

• mindig szar idő van, esik az eső, és orkán erejű szél tombol, amelynek eredményeképpen az egy helyre letett szemét az egész kerületben szétterül, szétmállik, mindenféle emberi beavatkozás nélkül.

TE HOGYAN BÜNTETNÉD A LOMDOMBOK KISKAKASAIT?

Először az jutott az eszembe, büntetésül azt kívánom a szemétfoglaló hordák tagjainak, hogy ezek az emberek éljenek egész életükben szeméthegyek közepette. Aztán rájöttem, hogy ők ilyen körülémények között élnek, sőt, szeretik is ezt a közeget. Ezért büntetésül szappanra, tiszta ruhára és boltban megvásárolt fotelre kárhoztatnám őket.

"[...] a tévészétverő, mindent szarrá tevő lomihordák tagjait büntetésként egy tévégyártó üzemben közelezném eltérítőtekercs-gyártásra. Természetesen kézzel tekerve a rézdrótot. Ha pedig ez nem elég, fessenek kézzel Kinder.figurákat futószalag mellett!" by a sötétség seregeinek vezénylő tábornoka

Mostanában számos panasz látott napvilágot az Artisjus tevékenységével kapcsolatban, ezért úgy döntöttünk, hogy a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületet a Bünti blog ítélőtáblája elé idézzük. A vád: haszonszerzésből elkövetett rosszhiszeműség. Az egyenlő esélyek fenntartása érdekében az ügyészt és a védőügyvédet is a Bünti blog jelölte ki.

Ügyész (Expurgatio): Engedjék meg, hogy egy szemléletes példán keresztül ismertessem a vádat! Tételezzünk fel valakit, aki előszeretettel készít dokumentum jellegű természetfilmeket. A mozgóképek témája egy dolog köré csoportosítható, mégpedig a szaporodás. Helyszínként többnyire otthonát választja, de előfordult már, hogy a természet lágy ölén is "forgatott". Főszerepben éppen aktuális párja, valamint saját maga található. Ha mindezt írható DVD-n szeretné archiválni, akkor az adathordozó megvásárlásakor különdíj megfizetésére köteles. Milyen alapon sarcolja a vádlott az ilyen jellegű tevékenységet?

Védőügyvéd (Amphiprion Ocellaris): A példát inkább naturalistának nevezném mintsem  szemléletesnek. Mindazonáltal őszintén remélem, hogy a vádat nem a házipornó-ipar nyomorúságos helyzetére alapozták!

Ügyész: Leegyszerűsítem a példát, hogy az ügyvéd urat ne zavarják a bonyolult szóképek: miért kell különdíjat fizetni az adathordozók után azoknak, akik mondjuk  a nyaraláson készített fényképeiket szeretnék archiválni?

Védő:  A vád felvetései véleményem szerint a fogyasztói kisebbség helyzetét tükrözik. Az adathordozók jelentősebb részét zenék és filmes anyagok magáncélú felhasználásra szánt (legális) vagy üzleti célokat szolgáló (illegális) másolására használják, ezért jogosnak tartjuk, hogy a szerzői díjakat valamilyen formában ezen termékek forgalmához kössék. Az Artisjus ebből a szempontból nem rosszhiszemű a kisebbséggel szemben, hanem realista a többség viszonylatában. Meglehet, a szabályozás nem tökéletes, de egy olyan korban, amikor a zenék terjesztése és terjedése kikerült a klasszikus kereskedelmi csatornákból és az elektronikus elérhetőség kezd dominánsá válni, nehéz olyan megoldást találni, ami egyértelműen a zenét "fogyasztó" alanyokhoz rendeli a szerzői jogdíj megfizetését. Márpedig az határozott álláspontunk, hogy a zenészek érdekének védelme és anyagi támogatásuk kiemelten fontos, így a szerzői jogdíj kivetése és beszedése is szükségszerű.

Ügyész: A következő kiragadott példát egy szoftverfejlesztő juttatta el hivatalunkhoz. Saját vállalkozásában számítógépes programalkotást (szoftvert) hoz létre, amelynek minden jogát birtokolja. Üzleti tevékenységéből származó haszna után megfizeti az szükséges adókat, járulékokat. A létrehozott szellemi terméket optikai adathordozón archiválja, valamint juttatja el a vásárlóihoz, amelyek után jogdíjat fizet be. Jogosan merül fel benne, hogy ha valaminek ő a jogos tulajdonosa, akkor miért kell jogdíjat befizetnie másnak, illetve a nagy közös kasszából ő miért nem kap vissza? A kérdése igencsak jogos, hiszen napjainkban legalább ugyanolyan súlyú probléma a szoftverkalózkodás, mint a zene/film letöltés.

Védő: Az Artisjus egyesületi formában működik, melynek tagjai zeneszerzők, szövegírók, zeneműkiadók és irodalmi szerzők. A fenti példa nem igazolja, hogy az Artisjus rosszul látná el a feladatát, hiszen abba nem tartozik bele a szoftverfejlesztők érdekvédelme és támogatása, mivel utóbbiak nem tagjai az egyesületnek. A díjfizetés alóli esetleges mentesítésük ugyan releváns felvetés, de a törvényi háttér módosítása nem védencem hatásköre.

Ügyész: Végül engedjék meg, hogy említést tegyek egy olyan problémáról, amely az oktatási intézményeket sújtja. Magyarországon már régóta hagyomány, hogy az érettségiző fiatalok egy úgynevezett szalagavató rendezvényen vesznek, amelynek részletes bemutatásától most eltekintenék, de maradjunk abban, hogy ez egy zenés-táncos mulatság. Az ArtisJUSS az eddigi gyakorlattól eltérően díjfizetésre szólította fel az amúgy is "rendkívül erős" anyagi helyzetben lévő oktatási intézményeket. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a törvény kifejezetten megemlíti: a haszonszerzéssel nem járó iskolai rendezvények NEM jogdíjkötelesek.

Védő: Ügyfelem álláspontja szerint az ilyen rendezvények 90%-a esetén az iskola belépődíjat szed. A jegyár ÁFA nélküli összegének 8%-a a szerzői jogdíj, ami egy 500 forintos biléta esetén 32 Ft. Úgy gondolom ez nem egy olyan elviselhetetlen teher, amelynek jegyárba történő beépítése horribilisen megdrágítaná a belépőket. A szalagavatók körüli hercehurca megelőzhető lenne, ha az oktatási intézmények ismernék a szabályozást, és proaktívan kalkulálnának a szerzői jogdíjjal az események szervezésekor.

Ügyész: A vádat továbbra is fenntartom és a következőkben foglalnám össze: a jogalkotó a kényelmesebb utat választva rosszhiszeműen feltételezi a fogyasztóról, hogy ha adathordozót vásárol, akkor azon biztosan olyan dolgot fog tárolni, ami jogdíjköteles lenne, ezért az ilyen termékekre külön díjat vet ki. A vádlott megsarcolja, ha valaki a saját dolgait archiválja, vagy biztonsági másolatot készít filmjeiről, régi családi fényképeit digitalizálja. Mindezek mellett jelentős kárt tesz a gazdaságban, hiszen számtalan ember már nem Magyarországról szerzi be az itthon a magas jogdíjak miatt drága adathordozókat, hanem például északi szomszédunktól. Így az Artisjus által annyira védett előadóművészek is elesnek bizony bevételtől, valamint a költségvetés például az áfától.
A vádlottnak 3 hét kalodát javaslok, hogy legyen ideje átgondolni „szakmai” munkásságát annak reményében, hogy egy, a jelenlegi piaci környezetre sokkal jobban illő, szabályozás születhessen!

Védő: Ismét hangsúlyoznám, hogy védencem feladata a szerzői jogdíjak beszedése és szétosztása, valamint az egyesületi tagok érdekeinek védelme. A törvényi szabályozást nem az ide vádlottként citált Artisjus alakítja ki. A vélt gazdasági veszteség pedig akkor lenne megalapozott vádpont, ha igazolható lenne, hogy a kieső ÁFA bevétel meghaladja a beszedett szerzői jogdíjakat. Ez csak akkor fordulhatna elő, ha tömegek szereznék be külföldről az adathordozókat. Ezt pedig nem látom igazolva. Ragaszkodom a felmentéshez!

TE BŰNÖSNEK VAGY ÁRTATLANNAK LÁTOD AZ ARTISJUST?

A tárgyalóteremben elszabadultak az indulatok, a bíró a tárgyalást berekesztette. A döntés az esküdtszékre maradt!

A Bünti olvasói egyhangúan jóváhagyták az ügyész javaslatát, miszerint 3 hét kaloda jár a vádlottnak, annak reményében, hogy egy sokkal életszerűbb szabályozás jöhessen létre.