Mindig is csodálattal vegyült értetlenséggel éreztem azok iránt, akik mások nyomorának premierjére jegyet váltanak. Csodálatot mondtam, nem véletlenül, mert az, aki a napi rutinját képes félbehagyni és tunkolni indulni egy olyan infó hallatán, hogy "Karcsit a telepről agyonbaszta a nagyfeszültség!" vagy, hogy "A Hungárián dupla gyalogos gázolás!", az megérdemli a csodálatot. Csupán azért, mert a.) olyan a munkája, hogy megteheti, vagy b.) tudja a munkáját olyan könnyedséggel kezelni, hogy úgy érezze, megteheti. Az értetlen része gondolom egyértelmű: Mi a faszért van bárkinek is szüksége arra, hogy mások agóniáját nézze segítő szándék nélkül, szenvtelen arckifejezéssel???

Sosem feledem, hogy amikor az M3-on egyszer belénk szállt egy vadbarom hátulról és a szervizsávon ácsorogva vártuk az autómentőt, csaknem minden második kocsiból fényképeztek minket. Állítom, hogy ekkora népszerűségnek tényleges érdemekkel sem örvendhetnénk. Teljesen abszurd.

De most nem ez húzott fel, hanem a következők. Minap a Déli pu. felé vitt a dolgom. A metró bejárata előtt nagy sokadalmat láttam. Gondoltam, a bolíviai szórakoztató vonal a Nyugatitól áttette a székhelyét, mert rájöttek, hogy ott már nincs marketingértékük. De nem, mert kisvártatva egy, a kezdetben még elsősoros-küzdőteres tolakodóról kiderült, hogy magasztosabb céllal tart befele. Ő volt az egyetlen arc, aki a földön fekvő, elájult és vérző embertársunknak segíteni próbált. A többiek csak nyitott szájjal, zsebre dugott kézzel ácsorogtak. A menet közben kiérkező mentősök dolga sem volt egyszerű a bámészkodó embermassza sűrűjében. Megértem, hogy nem mindenki idegsebész, de ha már segíteni nem tudunk, legalább ne gátoljuk azokat, akik próbálkoznának vele!

Bár ezek nem a klasszikus vérszag-zarándokok voltak, csak belebotlottak a drámába, de mégis kérdeznék egyet: miért van az, hogy ilyen esetben az emberek 99%-a leblokkol és csak annyit mozdul, hogy az előtte állótól még jól lásson? - Esküszöm felfoghatatlan...

TE MIVEL BÜNTETNÉD BÁLÁM SZAMARAIT?

Mónika-showt nekik éjjel-nappal! Előbb-utóbb csak csömörük lesz a bámészkodástól...

Kermi diverzifikálja a büntetéseket: bányaomlás helyszíni megtekintése a vájat zárt vége felől; paksi maghasadás közvetlen közelről; seggbe rúgás hegyes orrú cipővel. Kisesszéje elnyerte tetszésünk!

Adott egy ország Európa szívében, melynek testét hajszálér-hálózatként át meg átszövik az autópályák… Ha-ha, de jó is lenne, gondolkodom el ezen mindig, amikor nyáron a dugóban szívok az M7-esen és állandóan ugyanazt mormolom magamnak : "Tuti, hogy valami tenyésztett magyar pók tud csak ilyen hiányos hálót szőni, mint a mi autópálya-hálózatunk!" De láss csodát, pár éve felcsillant a remény: 3, azaz - még egyszer leírom,  olyan jó érzés - HÁROM sávos lett az M7-es szülővárosomtól, Székesfehérvártól egészen Pestig.

Na és itt jön a bökkenő, mert az emberek irtó nagy része buta, mint a tök, a kötelező jobbra tartásról azt hiszi, hogy valami politikai szlogen, és ekképpen gondolkodik:

• Öntelt magyar a kölkének: „Látod, nálunk még a leállósáv is dupla!”
• „Anyus, biztos ami biztos, Fehérvártól a középsőben megyek, mert majd a Petőfi-hídon akarok átmenni Pestre.”
• „Be nem állok a szélsőbe a nagyon májer százas utazómmal, mer’ még utolérek valami csotrogány utánfutóst, azt' nem tudok besorolni a középsőbe, mert az annyira tömve van.” (A 22-es csapdáját remélem felfedezik a sorok közt olvasni tudók…)
• „110-zel tudok menni, ami elég a középső sávra, akkor minek menjek ki a legszélsőbe?”
• „Áh, az a jobboldali tuti csak valami kanyarodósáv, ami meg fog szűnni…”
• „A középső a tuti! Ha gáz van, tudom jobbra is, balra is rántani a kormányt.”

Az úttest feletti okos kijelzőkön szökőévenként egyszer felvillan a jobbra tartást ösztönző figyelmeztetés, de a középső sáv bérletesei annyira koncentrálnak 110 km/h-s utazósebességük fenntartására, hogy ezt abszolút nem érzékelik. Ahogy azt sem, hogy mindkét oldalon suhannak el mellettük az autók...

Innen üzenem a középső sáv minden kedves előfizetőjének, hogy dömperjével látogasson ki tőlünk nyugatabbra - mondjuk Németországba - egy minimum 3 sávos autópályára (figyelem, ott vannak 4 vagy akár 5 sávosak is, nem megszédülni a sávtengertől!!!), közben pedig figyeljen! Tapasztalni fogja a következő beállt sebességeket az egyes sávokban:

• külső sáv: 100-140km/h (forgalomtól függően)
• középső sáv: 140-170km/h (forgalomtól függően)
• belső sáv: 170km/h felett...

Én ott a kis Corollánkkal szinte el sem hagytam a külső sávot. És mi van itthon? Leginkább most már kerülöm az autópályát. Mert ha a 130-as utazót itthon is tartani akarom, csak a belső sáv marad, ahol ugye mennének sokkal gyorsabban is. Néha elkezdek népnevelni, középsős 110-eskét balról megelőzve, elé vissza a középsőbe, majd ki jobbra a szélsőbe, hátha veszi a lapot… Szerintetek veszi? 10-ből jó ha egy… Vajon megérem-e még (most vagyok 29), hogy valaha nálunk is valami hasonlót tapasztalhatok, mint tőlünk nyugatra?*

*költői kérdőjel

NEVELJÜK MEG EGYÜTT A KÖZÉPSŐ SÁV BÉRLETESEIT
A BALATONI SZEZON KEZDETÉRE!

Egy feltunigolt hókotróval tolják le őket az autópályáról, ahova addig nem térhetnének vissza, amíg annyi km autópályát nem építenek, ahány kilométeren keresztük indokolatlanul koptatták a középső sávot!

Ha tudtok jobb Büntit, nyugodtan előzzetek be!

Irigylem azokat, akik tudják, hogy vasárnap kire akarnak szavazni. Haragszom azokra, akik azt gondolják, mindenki más hülye. És nem hiszem el, hogy ha két erő alakul csak ki a politikában, akkor "A" majd tényleg engem képvisel, "B" meg egyáltalán nem.

Mindig kispártos voltam, a nagyok is csak akkor tetszettek, amikor még kicsik voltak. Sokan szétszéledtek azok közül, akikről 15-20 évig tudni véltem, mit képviselnek, és sok helyről eltűntek azok is, akik pedig ehhez a vezetői képességeket tették hozzá. Tök egyedül érzem magam, mint amikor paradicsomos káposzta már csak pénteken van az ebédlőben, mert más nem veszi. Van viszont helyette spenót, meg sóska, mindenki válassza ki, melyik kell! Úgyis mindenki csak "egyikes". Nesze neked, kaptál demokráciát.

Nem akarok kétpártrendszert, és olyat se, hogy Fidesz-MSZP-Jobbik van csak a parlamentben. Nem tudom, kire szavazzak ahhoz, hogy az legyen, amit én akarok: VÁLASZTÉK. Tudnék ebből a háromból is választani, tudnék kettőből is választani, de én úgy érzem jól magam, ha 5-ből, 8-ból választhatok.

Eddig voltak arcok ahhoz a gondolathoz, hogy az emberek lehetnek többfélék, és csinálhatják azt, ami nekik tetszik, és másokat nem zavar, nem kétféleképpen lehet gondolkodni, és nem csak hústkrumplival emberekből áll az ország. Lehet, hogy még mindig vannak.

Lelkiismereti kérdés mindenkinek, hogy elmenjen szavazni, és utána jól érezze magát attól, hogy ő elment, elmondta, mit szeretne. Jaaa? Mást szeretnél? Akkor jelölj másokat! Nos vannak, akik jelöltek másokat. 2 hónapja gondolkodom, mi legyen. Úgy fogok szavazni, hogy ha vannak még ilyenek, mint én, akkor igenis legyen 5 párt a Parlamentben. Engem ezek ugyanis EGYÜTT képviselnek, én nem akarom magamat a Fideszre bízni, nem akarom az MSZP-re, nem akarom az MDF-SZDSZ-LMP-HP-CM-re, és bármilyen  termékazonosítóra hasonlító betűkombinációvá állnak össze 40-en csak azért, hogy ne tűnjenek el, nem akarom 1 pártra bízni magam. Én a pártok vitájára akarom bízni magam, a különböző vélemények versenyére, és azokra az alkamakra, amikor a képviselők nem kivonulnak, mint a kisgyerekek, és nem a frakcióval szavaznak, mint a lúzer gyerekek, hanem a választóik nevében szavaznak, és ezzel KÉPVISELNEK. De minimum az, aki nem listáról jut be.

• Cél: szeretném kevesebbszer felidegelni magamat. Megoldás: ha valami nem botrányos, abból ne csináljanak botrányt!
• Cél: ne kelljen olyannal vitázni, aki nem akar változni, és aki nem akarom, hogy megváltoztasson. Megoldás: fogadjuk el, hogy nem az ország másik 50%-a hülye, hanem gyakorlatilag a 85%-a, és lehet, hogy mi is benne vagyunk, de hogy nem a pártpreferencia dönt róla, az biztos.
• Cél: a balközepes is menjen utcára, ha nem tetszik neki valami, a jobbos menjen kevesebbszer, a szélsőjobbos meg egyáltalán ne. Mindenki azért legyen magyar, mert VAN véleménye, és ne azért, mert ugyanaz az övé is, mint a másiké. Megoldás: ne legyen titok, kit szeretsz, és ne megváltoztatni akarjuk egymást, hanem megérteni. Sokkal érdekesebb a világ úgy, hogy tudom Zoliról, miért szereti A-t, tudom Csabiról, miért szereti B-t, tudom a Lacáról, hogy miért C-s, és tudják rólam, miért vagyok D-s.
• Cél: ha valaki a tőlünk bizalmat kapott pártban köcsög, ne az legyen a megoldás, hogy kitaláljuk, hogy azt viccből mondta, vagy valamilyen ellenséges erő építette be 10 évvel ezelőtt csak azért, hogy most hülyeséget beszéljen. Megoldás: fogadjuk el, hogy a hülyeség és a köcsögség egyenletesen került elosztásra. Lehet, hogy a mellettünk ülő ember hülye! Lehet, hogy az ő mellette ülő! A Klubrádióban ne mondjanak olyat, hogy az izraeli gépekre csak a fasiszták fogták rá, hogy kémrepülőgépek, hangulatkeltésből. A Jobbik hívei ne találjanak ki olyat, hogy "zsideszes" ügynök volt a szóvivőjük, miért ne lehetne rossz ember rossz helyen? A fideszesek ne mondják, hogy "nem igaz, hogy az ország fele nem látja, mi folyik itt", miközben rendben van, hogy Pintér Sándor belügyminiszter lehet. Az MSZP szavazók számára ne az legyen a lelkiismereti plusz, amit kivesznek ebből a szavazásból, hogy elhiszik, hogy az ország másik 50%-a szélsőjobbos, mert NEM az.

Nagyon sokat javítana a politika minőségén, ha mindenki belátná, hogy érzelmi alapon köteleződött el, nyugodtan elmondaná, hogy hová, és nem kellene hülyeségeket beszélni, hogy megvédje a hovatartozását, mert érzelmekkel nem is KELL vitatkozni. Ezzel szemben érzünk valamit, amit megpróbálunk érvekkel alátámasztani, mintha racionális alapon húznánk egy párt felé. A szavazás, az talán racionális, de hogy kit szeretünk, az nem.

Ja, és fogadjuk el, hogy a mi dolgunk nem a hőbörgés, a sztrájk, és a másra mutogatás, hanem a munka meg az adózás (a kettőt együtt kellene csinálni, vagy legalább ne az panaszkodjon, aki nem is fizet!). Akinek pedig egyikből se jut, találja meg a tanulást, az olvasást, a művészetet, az alkotást, a gyönyörködtetést; és akkor majd többen fogják rosszul érezni magukat azért, mert nem vigyáztak rá.

MIT ÉRDEMELNEK A VÁLASZTÓK?

Választékot. Nem úgy, ahogy Örkény látta.

"Csak nyugi, nekem egy 99%-ban megbízható ember mondta a TV-ből, hogy holnap már arra kelünk, hogy kolbászból lesz a kerítés és szalonnából a kapu..." by mancaa

"Legyen Lakatos Márk a president!!! Ő homár, van stílusa és agya is! Törvényben szabályozná, hogy mindenki legyen trendi, adna parti-támogatást és pink lenne az egész ország! Full happy! Legális fű, olcsó benzin, uniós bérek..." :) by Hümüzhümümüz

Megjegyzés: ha 1 pártot bejelölsz a szavazólapon, attól még melléírhatod, hogy mindenki takarodjon és szégyellje magát, és a liliomtól a részletes erezésű faszig bármit oda is rajzolhatsz, attól még érvényes, egészen addig, amíg nem kezdesz el többet bejelölni. Talán ezt megérdemlik. Azt viszont, hogy cserébe a picsába elküldés lehetőségéért, érvénytelen szavazatot adjunk le, azt mi nem érdemeljük meg.

Megjegyzés 2: megjelent egy frissebb illusztrált elemzés arról, hogy vajon mi számít két egymást metsző vonalnak a szavazólapon. Kurva jó :)

Brüsszel, 2009. december 31. Egy bolgár diák és barátja elindult metróval, hogy megnézze az ünnepi tűzijátékot, melyről joggal feltételezték, hogy nem lehet olyan veszélyes, mint 2006-os budapesti testvére. Tévedtek...

A hétköznapi dolgoktól nem elrugaszkodott módon, talán a brüsszeli metró építészeti stílusától lenyűgözve Ljuben videózni kezdett az egyik metróállomáson. „Na ez jó emlék lesz, ha végzek az itteni gyakorlatommal, és hazamegyek az én kis szófiai metrómhoz” – gondolat futott át az agyán. A rögtönzött forgatást azonban már nem folytathatta, mert a brüsszeli metró biztonsági kamerái által készített felvételek tanúbizonysága szerint egy (valószínűsíthetően észak-afrikai felmenőkkel rendelkező) fiatalokból álló  csoport a bolgár impulzusoperatőr ezen cselekedetét oly mértékben vette zokon, hogy a bennük keletkezett feszültséget csak rögtönzött streetfigtherkedéssel tudták levezetni. A támadók által kivitelezett kombók és a "finish him" felszólítás hatásárá véghezvitt metrósínre dobás eredményeként a bolgár diák még most is válságos állapotban van.

A legelszomorítóbb vagy inkább legfelháborítóbb, hogy a felvételek szerint egyik elkövető arcán sem lehet felismerni az ijedtség vagy a döbbenet jeleit, de olyasvalamit sem, ami arra utalna: „Te jó ég, mit csináltunk?!” Sőt, az egyik gyanúsított vigyorgó pofával menekül el a tett helyszínéről. Ilyen volna egy szilveszter "Európa Fővárosában"?

TE MIVEL BÜNTETNÉD
A BRÜSSZELI METRÓÁLLOMÁS UTCAI HARCOSAIT?

A Kontroll c. filmből ismert sínezést javasolnánk, azaz a metróalagútban fussanak egy szerelvény elől, de úgy, hogy a lábukra 20-20 kilós súlyokat erősítünk. A metrószerelvény elejére természetesen felrögzítenénk a négyes metró építésénél használt fúrópajzsot.

Ne blicceljétek el a Bünti kiszabását!

Barna, Barna... Megint kibasztál valakivel. A wikipedia szerint "szakmai tudását nemzetközi szinten elismerik", itthon mégis csak annyit tudunk róla: ő az az edző, aki még nem teljesített teljes élvonalbeli szezont magyar kispadon. Lehúzta a Zalaegerszeget, a Kispestet és legendásan nagy összegre vámolta le a Diósgyőrt. Most megint. Anno 60 misiről szólt a fáma, most egyes diósgyőri informátorok szerint 18-30 millió Ft a végkielégítés, de olyan információkat is lehet hallani, hogy kirúgása után is kapja fizetését, hogy ne egyben kelljen neki kifizetni a fenti tételt.

Hihetetlen, hogy látva Tornyi "eredményeit" a magyar futballvezetők rendre fantáziát látnak benne. Talán itt is el van ásva az a bizonyos kutyuska... Csak a közelmúlt élvonalbeli barnizmusa: 2002-ben pár meccs a Vasasnál, majd a Dunaferrnél, kis kitérő Tatabányára, majd legutóbb a Siófok padján töltött el 4 meccset, most ezt sikerült megdöntenie. Újabb diósgyőri uralkodása idején 6 meccset ült a kispadon, ebből 5 vereség és 1 árva pont lett a jó felkészülés, a fantasztikus zsoldos igazolások és az eredményes alapozás vége.

Mondjuk, mégis mit várunk, ha Tornyi Barna főnöke megbúbolta szegény Barnát és méltató szavakkal ismerte el az elmúlt időszakban végzett munkáját? „Szeretném leszögezni, hogy Tornyi Barnabás kimagasló munkát végzett, profi hozzáállással, ezért minden dicséretet megérdemel." - fogalmazott Nagy Béla, a DVTK ügyvezető igazgatója. Önvizsgálatot vagy elnézést vártatok? Áh, dehogy! Barna megint kiveszi a hátralevő szerződéses időszakára járó (és szakmai színvonalát nyilván honoráló) apanázsát, majd lelke rajta, mennyit oszt vissza - akár Bélának is...

Barna most mehet egy picit vissza Kuvaitba vagy épp Malajziára, ahol nyilván tárt karokkal várják mint mágust, de biztos, hogy puha, meleg szék várja már a SportTV szerkesztőségében is, ahol a szakértői fotel mellett várja a könnyű lé és az öltönyére kitűzhető reklámtáblácska (www.rosszedzovagyok.hu) is.

Barna, Barna... megint kibasztál azokkal, akik hittek benned. Sajnállak Diósgyőr, te többet érdemelsz!

MIT ÉRDEMEL TORNYI BARNABÁS?

Szerintem egyértelmű. Szervusz Barna, köszönjük, elég volt! Soha többet kispad! Ha pedig szakkommentátorkodni még engednek, kérlek, a www.bunti.blog.hu, vagy a www.gool.blog.hu reklámtáblát viseld!

Senki nem rúgott bele Barnába...

Ti sem értitek mi sem értjük. Félő éppen ezért a jövőben is lesz olyan, aki alkalmazni fogja Barnát... Ne legyen!


Előre szólok, hogy ez nem a Call of Duty 7 beharangozó trailere, hanem a véres valóság. Egy nemrég nyilvánosságra került fevételen az látható, ahogy a "Lehetőségek Országának" vitéz daliái egy harci helikopterről járókelőkre vadásznak Bagdad külvárosában. Néhány mozgó célpontnál feltehetőleg valóban fegyver volt, de nyilván nem az áldozatul esett két gyereknél, illetve azoknál az újságíróknál, akiknek az objektívjét nézték gránátvetőnek a sasszemű zsoldosok.

Az első reakció a felháborodás. Az irodánkból, az otthonunkból, az egyetem számtech terméből, ahol egy unalmas percben olvasgatjuk a nagyvilág híreit, teljesen természetesnek tűnik, hogy Büntit javasoljunk; hiszen egyrészt elfogadhatatlan, ha egy háborúnak civil áldozatai is vannak, másrészt van egy olyan mellékíze a történetnek, mintha a jenki srácok egy hangyfasznyit azért élveznék a vadászatot.

Második nekifutásra viszont érdemes elmerengeni azon, hogy mégis mire számít, aki géppisztollyal a hóna alatt faszvakargatva flangál egy ellenséges harci helikopter jelenlétében? Mit gondol? Szúnyogirtás van a Rómain? Mit vár egy olyan katonától, akinek a többéves háború már tönkreverte az idegrendszerét? Vajon mi átérezhetjük-e azt, hogy mennyire könnyű megfontoltnak lenni, amikor valaki minden egyes napját életveszélyben tölti, és az állandó adrenalin túladagolástól már hidroglóbusszá dagadt a feje? Milyen lehet minden nap azzal ébredni, hogy egy iraki úr RPG-je bármikor leszakíthatja a tökünket? Maradjunk annyiban, hogy a mi generációnk nem tudja, milyen a háború! Szerencsére...

MIT ÉRDEMELNEK AZ IRAKBAN LÖVÖLDÖZŐ AMERIKAI KATONÁK?

Mi "öltük egymást" a szerkesztőségben, de nem tudtunk ítéletet hozni...

"A múltból tanulni kell, a múltat tisztelni kell, de eljön az idő, amikor a múltat le kell zárni, és előre kell tekinteni!" Idézet tőlem.

Sokszor tapasztaljuk azonban, hogy ez messze nem így működik. Előrebocsátom, nem vagyok egy jogász végzettségű ember, nem értek a büntető joghoz, a polgári jog professzora címet sem érdemlem meg. Jog szót pedig csak olyan szövegkörnyezetben szoktam használni, hogy jogos tizenegyes volt-e, amikor Mracskó Misi alárúgott Füle Antinak a Békéscsaba - Vác szuperrangadón.

Itt-ott szembetalálkoztam már azzal a kifejezéssel, hogy soha el nem évülő bűncselekmények - leginkább talán a második világháborúban történtekkel kapcsolatosan. Nem vagyok holokauszttagadó, messzemenőkig elítélem, ami ott és akkor történt, és azokat, akik azokat a szégyenteljes dolgokat csinálták. Ugyanakkor azzal nem tudok megbékélni, hogy 70 évvel ezelőtti dolgokat előszedjünk még mindig, bűnösöket, felelősöket keressünk ennyi év távlatából, és perbe fogjunk intézményeket, vállalatokat, országokat azért, amit pl. 1943. márciusában csináltak. Legyen egy határ, ameddig ezt meg lehet tenni!

Néhány héttel ezelőtt látott napvilágot, hogy a magyarországi holokauszt áldozatainak amerikai és izraeli örökösei dollár milliárdokra perlik a MÁV-ot és 6 magyarországi bankot. Megértem, hogy szörnyű elveszíteni egy háborúban családtagot, valamint a család teljes vagyonát. De! 65 évvel ezelőtt fejeződött be a második világháború. Ezek az emberek még fickándozó spermium formájában sem léteztek ekkor, hiszen az édesapjuknak (aki a 4. C-be járt) még csak akkor bújt ki fanszőrzetének első hírnöke. Magyarul olyan jól beszélhetnek, mint a legnagyobb magyarok, a honfoglaló Franco Nero vagy Tony Curtis. Nem csodálkoznék, ha Magyarországot Algéria fővárosának hinnék. A MÁV szolgáltatásait annyiszor vehették igénybe, mint én Tel-Avivban az idegenvezetést. Sőt, mindenbizonnyal az OTP Banknál vezetik 65 éve a folyószámlájukat, és most éppen a 3 hónapos, fokozódó betét konstrukcióban tartják a családi vagyont. És mennyire érzik, hogy megjátsszák az USD / HUF kamatkülönbözetet! De remélem, most nem az árfolyamhatás viszi el a família teljes megtakarítását.

Azt nem is mondtam, hogy a Jellasics vezette, Bécsbe menekülő seregek 1848-ban átlovagoltak az ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük nagypapám Pornóapátiban lévő veteményesén, és helyrehozhatatlan károkat okoztak. Most éppen perben állok a Lumerul Hrvatska lótenyésztő amerikai-horvát vegyesvállattal, és nem állok rosszul. Viszont sajnos úgy néz ki, hogy vesztek a rumi perben, mert az osztrák legfelsőbb bíróság, nem látja bizonyítottnak, hogy 1710-ben a labancok tették földdel egyenlővé 135. unokatestvérem rumi parasztházát.

I have a dream, I still have a dream: 2158-ban, Hans-Jürgen Kopfmeister, Németország kancellárja bocsánatot kér a németek 2. világháborúban elkövetett bűneiért. Remélem addigra az ilyen perek sem borzolják tovább a kedélyeket...

TE HOGYAN BÜNTETNÉD A KÁRTÉRÍTÉSRE ÉHES ÖRÖKÖSÖKET?

Az ük-ük-ük-ük-ük nagyapjukról derüljön ki, hogy 347 évvel ezelőtt tyúkot lopott, ezért mai értéken számolva 1 milliárd dollár vagyoni kártérítést kelljen fizetniük!

Várjuk az esküdtszék ítéletét a tekintetben, hogy fennmaradjon-e az el nem évülő bűncselekmények intézménye.

A hipermarketek sajátossága, hogy a fogyasztási cikkek mellett bárdolatlan vásárlói magatartásformákból is széles választék tárul elénk. Nagyon sok apró suttyóságot lehetne találni, ha részletesen kutakodnák az áruházi polcok környékén. Mi ezúttal a hipermarket-furkóság 5 általunk legsúlyosabbnak vélt mozzanatát emeljük ki:

#5 BÉNÁZÁS A BEVÁSÁRLÓKOCSIVAL: A bevásárlókocsi irányítására való teljes alkalmatlanság vajon genetikailag kódolt, így fokozott odafigyeléssel és tréningekkel sem fejleszthető? Vagy az ilyen balfékek egyszerűen csak nem fértek oda ovis korukban a dömperhez? Miért nem dobálják azt a telibevert százast egy dodzsembe, mielőtt elindulnak beszerzési körútjukra, hogy egy kicsit ráérezzenek a kanyarodási ívekre meg a sebességre? Lehet, hogy DIREKT CSINÁLJÁK, mert kifejezetten szeretnek bevásárlókocsival destruction derbizni? Mi van, ha te nem szereted a koccanás fémes hangját? Miért hagyják mindig a legforgalmasabb helyen a kocsijukat, amíg ők kelkáposztát válogatnak? Miért nem képesek 10 centimétert mozdítani rajta, ha látják, hogy nem férsz el a raklapnyi konyakmeggy és a kocsijuk között? Régóta figyeljük az emberi természetet, így nekünk elhihetitek, hogy a fogalmatlan bevásárlókocsi sofőröket már a parkolóban ki lehet szúrni, mert érkezésükkor gépjárművükkel TOLATVA ÁLLNAK BE. Aztán amikor a bepakolásra kerül sor, megpróbálják eltolni a bevásárlókocsijukat a két autó között, hogy a csomagtartóhoz férjenek...

#4 TUDATLAN VÁSÁRLÓ: Krónikus információhiányban szenved saját preferenciarendszere és költségvetési korlátja vonatkozásában. Másként fogalmazva: fingja nincs, hogy mi a faszt akar venni és mennyi fizetőeszköz felett diszponál. Kóricál, mindenre rácsodálkozik, a legzsúfoltabb helyeken is elmélázik. Hihetetlenül széles termékskálát helyez el bevásárlókocsijában. Ez persze még nem jelent tényleges vásárlást, hiszen hosszú lefolyású téblábolása során többször oda-vissza meggondolja magát. Kosárból kivesz, visszarak. Permanensen újratervez. Tekintettel arra, hogy az áruház alaprajzát nem ismeri, nem talál vissza VAGY nem is akar visszatalálni oda, ahol az adott terméket levette a polcról. Neki köszönhetjük az olyan jelenségeket, mint a csabai kolbász a fékezett habzású mosóporok között, a tepertős pogácsák közé keveredett fogkrém és a kertibútorok mellett megbúvó zacskós tej. Az igazán huncut példány a te bevásárlókocsidban látja meg azt a terméket, amire úgy istenigazából vágyik, és egy óvatlan pillanatban elegánsan áthelyezi azt magához. Bevásárlásának végső fázisában is kellemetlen közjátékok részese. A pénztárnál eszmél, hogy a) túlvállalta magát, nincs fedezet és 5 perc szortírozás után le kell mondania pár termékről (ilyenkor kerül a füstölt csülök az Orbit rágók és a harisnyák mellé), VAGY b) elfelejtette megvenni a plazmatévét, és - kocsiját a sorban hagyva - vissza kell kocognia érte. A végkimenet mindenképp az, hogy téged feltart.

#3 ZÖLDSÉGLEMÉRÉSSEL TRÜKKÖZÉS: Remélem különösebb magyarázatot nem igényel, hogy miért büntetnénk azokat, akik lemérnek egy szép piros almát, a kiprintelt kis etikettet ráragasztják a zacskóra, majd beleraknak még annyi almát, amennyit a zacsi szakítószilárdsága elbír. A pofátlanabb almát mér le, de narancsot pakol, aztán még kuncog is egy jót, amikor a pénztáros nem veszi észre a kis trükköt. Feltehetően a zöldségleméréssel trükközők és a tudatlan vásárlók szerelemgyereke az a sajátos kreatúra, aki teljesen megzavarodik attól, ha az adott hipermarketben a pénztárnál mérik le a zöldséget. Őt arról ismered fel, hogy értetlen fejjel és bajsza alatt szitkokat mormolva cikázik a pénztár és a zöldséges pult között - kezében egy zacskónyi rózsaburgonyával.

#2 HELYBEN FOGYASZTÓK: Van egy igen sajátos vásárlói szegmens, aki abban a tévhitben él, hogy ezek a könnyűszerkezetes kereskedelmi ingatlanok tulajdonképpen nem hipermarketek, hanem a szociális védőháló részét képező térítésmentes önkiszolgáló éléskamrák. Néhányan csak nassolni járnak: elmajszolnak egy kiflicsücsköt, felbontanak egy csomag franciadrazsét, beleesznek, visszateszik, gourmandok módjára kóstolgatnak, ízlelgetnek, csipegetnek. Természetesen vannak olyanok is, akik nem aprózzák el, és komplett lakomát bonyolítanak le előétel-főétel-desszert-gyümölcs ritmusban, aztán öblítenek némi itókával. A helyben fogyasztó hipermarket furkók közé soroljuk az illatszer osztályon sminkelőket és dezodorozókat is. Utóbbiak tartózkodnak a - büntetnivalóan modoros - "levegőbe fújom, belelépek" módszertől és úgy permetezik magukat, mintha egy motaba vírussal fertőzött afrikai faluból érkeztek volna és testük teljes felületét fertőtleníteni kellene.

#1 PÉKÁRUT CSUPASZ KÉZZEL FOGDOSÓK: Egyeseket olyan perverz vonzalom fűz a péksüteményekhez, hogy ragaszkodnak a közvetlen kontaktushoz. Kizárólag akkor tudják megállapítani, hogy az erzsébet kenyér fogyasztásra alkalmas-e, ha csupasz ujjbegyükkel érintkezhetnek vele, illetve 1,5-2 centiméter mélységű horpadást idézhetnek elő puszta kézzel történő nyomásgyakorlással. Empirikus vizsgálatok szerint általában a negyedik cipó nyeri el tetszésüket, így 75%-os selejt rátával dolgoznak. Az apróbb péksüteményeket is marokra fogásos minőségellenőrzésnek vetik alá, ami azért különösen szép, mert a kupacba történő visszahajítás után már soha a büdös életben nem tudod megállapítani, hogy melyik zsemlét taperolta össze a baktériumtenyészetes kezével. Ha pont az orra előtt tolják ki a frissen sült sajtos stanglit, akkor is összefogdos minimum négyet, hogy tuti friss-e.

TE HOGYAN BÜNTETNÉD A HIPERMARKET BETYÁROKAT?

ZÁRADÉK: Itt szeretnénk leszögezni, hogy a hölgypartnerek vásárlási hatékonyságot romboló attitűdje által kiváltott áruházi kópéskodás, önszórakoztató szu- és hipermarketes heccmájszterkedés nem büntetendő cselekmény, hanem a hímnenű konzumer egyedek természetes válaszreakciója.:)

#5: Velük kapcsolatban beérjük annyival, ha mostantól csak bevásárlókosarat használhatnak. Egyébként pedig ugorjanak a konstruktív javaslatunkhoz!
#4-#2: Tereljük őket egy ősközösségi kolóniába, ahol folytassanak halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot!
#1: Vásárlás után lépjen oda hozzájuk egy öttagú stáb, és minden pékárut nyomkodjanak szét kis inverz sünökké! Ha pitét is vettek, rábasztak...

Ma minden hipermarket zárva van, úgyhogy vásárlás helyett javasoljatok Büntit!

Bevásárlókocsi irányítása gyakorolható ITT!


Álljon most itt egy összefoglaló mindazokról, akik egy levegőt szívnak velünk, a kulturális különbségek mégis élhetetlenné teszik őket. Vegyük számba az igazi állatokat!

• Mit érdemel az alvás intézményét magasról leszaró, kukorékoló kakas?
• Mit érdemel a molylepke, ami a legeldugottabb zugban lévő, lejárt szavatosságú corn flakes-es zacskóban rak fészket? (Évekig kutattam és folytattam reménytelen harcot a szezonálisan felbukkanó molylepkék és a plafonon el camino szerűen vonuló hernyók ellen, mígnem egyszer megtaláltam a mozgó zacskót.)
• Mit érdemel a legszebb ruhádat, tárgyalásra felvett öltönyödet leszaró madár?
• Mit érdemel a legkülönfélébb élelmiszerekben kikelő zsizsik, amit rögtön nem veszel észre, de előbb-utóbb feltűnik, hogy ilyen fűszer nincs?
• Mit érdemel a szomszéd erkélyéről a tiedre brunyáló kutya-macska? Ugyanitt az a gazda, aki a kedvence szőrét, szarát kifele sepréssel próbálja eltűntetni?
• Mit érdemelnek a lehetetlen helyeken is bejutó rágcsálók? Az éjszakai neszezésük, a szanaszét hagyott ürülékük és a mumifikált vázuk a lisztben?
• Mit érdemelnek a sárga póló létjogosultságát megvétózó muslicák?
• Mit érdemel az utcán közvetlenül előtted felszálló galamb? Mindig úgy száll fel, hogy csinál feléd egy testcselt, amitől óhatatlanul is összefosod magad.
• Mit érdemel a kertből elüldözhetetlen vakond és az általa épített, gombamód szaporodó piramisok?
• Mit érdemel az utcai andalgásod közben a kerítésnek rontó kutya?
• Mit érdemel a szélvédőnek csapódó és ott pillanatok alatt megszáradó bogár?
• Mit érdemel a szobában röptetett hullámos papagáj és a nyitott ablakra való későn eszmélés?
• Mit érdemel a kocsi előtt átfutó apróvad? Két fényszórócsóva között megállás, kicsit magát biztonságban érzés, vacillálás?
• Mit érdemel az aranyos kis öngyömböngyöröm katicabogárka? És a csípése, kézre szarása és annak lemoshatatlansága? (Persze tudom, a hétpettyes nem csinálja, csak az öt...)
• Mit érdemel a legjóképűbb szilvába tanyát verő kukac?
• Mit érdemel a függönyön felfelé tartó poloska kitessékelés közbeni, kézen hagyott bűzbombája?
• Mit érdemel a lambériában általában éjszaka sertepertélő szú?
• Mit érdemel a darázs, ami ellehetetleníti az összes nyári vízparti facilitás kihasználását, úgy mint mezítláb focizás, jégkrém vagy dinnye evés, illetve szimpla ücsörgés? Amúgy ezt leszámítva látott bárki, bárhol darazsat egyéb elfoglaltság közben? Nem!
• Mit érdemel a döglött hal a vízben? Szag + sikamlósság. Körülötte a látható olajos udvar. Ki ne emlékezne a nagy balatoni angolna pusztulásra!?
• Mit érdemel a faluhelyen úton át vagy út mentén sétáló lábas jószág? Egy jó tehéncsorda közé beszorulás, araszolás?
• Mit érdemel a szúnyog? Nem a csípése, a zümmögése!
• És mit érdemel a légy, ami alvás közben a csupasz testrészeden korzózik? Megrázod magad, de kibaszott élet, hogy visszaszáll. Miért nem lehet nyugodtan ücsörögni a falon? Kinek jó ez? Neki sincs nyugalma...
• Mit érdemel az észre nem vehető, csípni viszont annál inkább szerető medúza?
• Mit érdemel a meztelen csiga úgy eleve?

TE MIVEL BÜNTETNÉD A HASZONTALAN JÓSZÁGOKAT?

A következő özönvízkor némelyikből csak egyet vinnék.

 Nancy Botwin kiegészítése az öngyilkos bogarakról telitalálat!

Mit érdemel a Nemzeti Közlekedési Hatóság / Stratégiai és Módszertani Főigazgatóság Közúti Jármű Főosztály (Cím: 1066 Budapest, Teréz krt.62. Levélcím: 1389 Budapest, 62. Pf. 102 Telefon: +36 1-4771-551 Fax: +36 1-4771-537) azért, amiért

1. midőn bevezette a jelenlegi, online adatbázis alapján való vizsgarendszert, közben elfelejtett gondoskodni az autókereskedések által értékesített új gépkocsik adatbázisba történő felviteléről,
2. mert 2010. január elsejével elrendelte fenti gépkocsik vizsgáztatásánál a kötelező eredetiségvizsgálatot, ami valójában az azt megelőző időben integrált vizsgálatnak nevezett, a rendszerben még nem szereplő gépjármű adatbázisba való felvitelét jelentette, és
3. amely eredetiségvizsgálat éppen ezért nem felelt meg az autó esetleges átírásához szükséges eredetiségvizsgálatnak bár, annak teljes árát számolták fel. Az okmányirodák ún. KERT programja nem is fogadta el átíratásnál. Az integrált vizsgálat ugyanis, bár hasonlít az eredetiség vizsgálathoz, jóval kevesebb, csak a vizsgáztatáshoz szükséges azonosítót foglalta magába. És a fizetendő díja is kevesebb, mint fele volt az eredetiség vizsgálatért elkért összegnek!
4. mert hónapokig pöcsölt azon, hogyan vonja vissza, és térítse meg az ebbe beleeső autótulajdonosok anyagi kárát,
5. mert a most kiadott tájékoztatójában így fogalmaz: „Javasoljuk, hogy a kérelmet személyesen nyújtsák be, mert ez nagymértékben gyorsítja az ügyintézést!” és képes volt postafiók címet közzétenni. (A személyes benyújtás jelen esetben azt jelenti, hogy a saját aláírásával, a maga nevében, de postai úton kell megtenni- ez félreérthető a tájékoztató szövege alapján.)
6. mert kapkodva hozott átgondolatlan döntéseivel felesleges bosszúságot, és az anyagi káron kívül sok keserűséget okozott a becsületes autósoknak, és a vizsgahelyeken dolgozó adminisztrátoroknak és vizsgabiztosoknak, akiknek a fejére zúdult az ügyfelek minden haragja,
7. amiért ellenben, évek óta nem foglalkozik az okmányirodákban hasra ütés alapján a forgalmiba beírt környezetvédelmi osztályba sorolás kódszámának helytelenségével. A gyakorlatban szinte mindenkinek egy 2-es számot írnak automatikusan, amelyet a mai napig nem vesznek komolyan és nem ellenőriznek, pedig újra nagy ordibálás lesz belőle, ha majd bevezetik a környezetvédelmi zónákat, és kiderül, hogy a hátsó rendszámtáblán nem a megfelelő színű matricát viselő autós nem hajthat be bizonyos körzetekbe, ha ott lakik se (ahol egy vagyonért parkolna amúgy). Akkor majd a felesleges forgalmi-cserék költségeit akarják visszatéríteni?

Mit érdemel tehát az NKH mindezekért felelős kis csapata

akik a fentről érkező, minél több bevételt követelő nyomásnak eleget téve, hű szolgaként logikátlan és igazságtalan döntéseket hoztak?

Naponta kelljen autójukat vizsgáztatniuk a Mozaik utcában, a most meglévőnél is dupla idejű várakoztatással, ja és saját költségükre! A sünökről nem is szólva.

Amíg az autó ügyeit intézzük, töprengjünk együtt, hogy lehetett volna-e ezt több odafigyeléssel... [igen] [nem]

vendégposzt: Camparisoda