Az igazolással és a külföldön szavazók voksainak összeszámlálása után kihirdetjük, hogy az alábbi vádlottak voltak az első negyedév bűnös három harmada:

• Január főbűnöse: Az izraeli rém, aki fogva tartotta, illetve megerőszakolta nőit és gyerekeit
• Február főbűnöse: Marian Cozma gyilkosa
• Március főbűnöse: Az Artisjus

Döntsetek, hogy az áprilisi díszpintyek közül ki kerüljön be 2010 fősuttyói közé!

nathanp és Tibor, a tudodmelyik kitalálták, hogy miután Honduras 28 év után ismét bekeveredett a foci VB-re, szurkolói blogot indítanak nekik:

http://loscatrachos.blog.hu/

Kettejük stílusa a focival keverve hiánypótló! Gasztroblog már van a környéken, talán még egy kismamablog jöhetne később izomtibitől, és akkor minden a helyére kerül.

Szerencsésnek tartom magam, mert az utóbbi években lehetőségem volt Magyarországról kimozdulni, és pihenni egy-egy hetet néhány idegen országban. Mondjuk ez számomra nem jelent nagy anyagi terhet, mert mellékállásban a General Motors második alelnöke vagyok, hétvégente Christiano Ronaldo mögött játszom jobb bekket a Real-ban, öltözetemet pedig Adi Dassler ükunokája – aki nem mellesleg országos cimborám – biztosítja számomra, természetesen térítésmentesen.

Az első ilyen utamon azt gondoltam, hogy egy egyedülálló, különleges jelenségről van szó, aztán a későbbi tapasztalatok alapján azt kellett megállapítanom, hogy a magyar turista egy igen speciális fajtájával találkozom nyaralásról nyaralásra: a világ minden táján járt már, de állandóan elégedetlen, folyamatosan fikázó utazóval.

Tegnap ajánlottuk a Bünti Facebook oldalát, a kvízeket, és a KRESZ oldalt, amit indítottunk. Álljon itt még néhány párhuzamosan futó szál, amivel a közösségi oldalnak próbálunk pulóvert kötni:

Szentelünk időt olyan dolgokra, amik nem büntetnek. A B-oldal zenei blogon csak az jelenik meg, ami tetszik. A facebook oldalán is: zenék és filmek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról. A facebook oldalon az kap helyet, amiről a blogon idő hiányában nem esik szó, ami annyira bréking, hogy nincs idő teketóriázni, vagy ha egy szám annyira jó, hogy nem vagyunk rá méltók, hogy írjunk róla, csak meg akarjuk mutatni.

Nem csak azt lehet észrevenni, amitől az agya lágyul meg, hanem azt is, amitől a szíve. A Pozitivitás blog a félig teli pohár, ahol a szépségkirálynők naivitásával a legkisebb apróságnak is tudunk örülni, mint pl. egy reggeli, vagy egy kijavított kátyú, valaki más sikere, egy új épület, egy jó film vagy rádióműsor, egy születésnap, vagy az, ha megtalálsz valami biszbaszt a lakásban, amit 2 hete keresel. Nem nagy dolgok, de ezektől érezheted jól magad.

Mikró a Burok blog gazdája. A legfiatalabb blogger: mínusz néhány hónapos. Azért kezdett blogolni, mert nem bírta nézni, hogy az anyja róla blogol, és hülyeségeket beszél. Tőle megtudhatod, milyen herézni egy ember belsejében, és közben tűrni, ahogy a kintről beszűrődő felnőtt hangok állatságokat hordanak össze. Vérmérsékletét tekintve Mikró a Bünti köldökzsinórjából kapja a hormonokat, kurva gyorsan felbassza magát. És neveletlen, hiszen még meg sem született. Egy állat.

A végére hagytuk a desszertet! Ugyan nem 100%-os Bünti "leányvállalat", de mégiscsak nosferato Hétköznapi Helyesírás blogjának FB oldaláról van szó, úgyhogy ezt is ajánljuk megsasolásra. A rossz helyesírás is Büntiért kiált, ezért aki naponta szeretne csiszolni tudásán, az ne habozzon csatlakozni a Golden blog helyezett oldal rajongóihoz!

Bünti esküdtszékének stabil tagjai már bizonyára tapasztalhatták, hogy a "webkettesség" jegyében aktívan zizegünk a Bünti blog Facebook oldalán. Itt napi rendszerességgel dobunk fel könnyedebb, vidámabb, rövidebb témákat, amelyekről talán nem érdemes posztot írni a blogra, ugyanakkor vétek lenne szó nélkül elmenni mellettük.
 

Annak érdekében, hogy régebbi posztok se merüljenek feledésbe, néhány "klasszikus mű" esszenciájából kvízt készítettünk. Az eddig elkészült két alkalmazás arra ad választ, hogy a "mozitahóság" és a "szaunaparasztság" milyen mértékben fertőzte meg a kedves felhasználót. Előkészületben a "Mennyire vagy faszirigy?" és a "Menzaproli vagy-e?" kérdéskört feszegető applikációk.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy rengeteg büntetnivaló viselkedésmintát tapasztalunk a közlekedéssel (és elsősorban az autózással) kapcsolatban. Habár mindig igyekszünk kiemelni az adott témához kapcsolódó konstruktív kommentet, néhány helyről megkaptuk azt a kritikát, hogy demagógok vagyunk és csak fikázni tudunk. Ezen szeretnénk most változtatni, ezért elindítottuk a Bünti blog KRESZ oldalát a Facebookon. Itt olyan közlekedéshez kapcsolódó szabályokat elevenítünk fel / vitatunk meg, amelyek ismerete talán hozzájárulhat a közlekedési kultúra javulásához.

Régóta próbálom megfejteni azoknak az embereknek az észjárását, lelkivilágát, akik nem valami mellett, hanem valami ellen köteleződnek el. Foglalkoztunk már számos közlekedéssel, autózással kapcsolatos "vádponttal", és mindig feltűnt néhány kommentelő, akik - a konkrét témát teljesen negligálva - magát az autózást jelölték meg eredendő bűnként. Íme néhány klasszikus autóellenes klisé a Bünti blog archívumából:

Egy csomó dologban a kínaiak a legjobbak a világon, de egy banánhéjon mindig elcsúsznak, és minden sikersztorijukba vegyül valami kellemetlen mellékíz. Mondok néhány példát. Kína nagyhatalom a sportban, de amikor nem ping-pongról van szó, biztosan felmerül, hogy az eredményt nemcsak valami überfasza ősi receptúrának köszönhetik. Rohadt jó az édes-savanyú csirkéjük, de két falat között azért egy kisördög mindig belénkplántálja a cifra gondolatot, hogy esetleg kutyát vagy a megboldogult Li Xian Hu maradványait fogyasztjuk. Adtak nekünk egy fullgizda Bruce Lee-t is, de ahelyett, hogy szerencsétlen végelgyengülésben halt volna meg, máig él a gyanú, hogy a gonosz triádok végeztek vele. Már a kínai gazdaság finanszírozza az Egyesült Államokat, de a szabadságjogokról, jogokról, igazságosságról még mindig nincsen fogalmuk. Ami pedig mai témánkhoz kapcsolódik: szép csendben lehetnének ők a világgazdaság legolcsóbb iparosai, de ehelyett a nemzetközi kereskedelem gagyiexportőreiként kerültek a köztudatba.

A tegnapi nap után nyilván mindenkinek jól be vannak melegedve a "szavazóizmai", ezért gyorsan megkérdezünk Bennetekek, hogy szerintetek ki volt a legnagyobb csirkefogó márciusban. A szégyenfalunk jelenleg így néz ki:

• Január főbűnöse: Az izraeli rém, aki fogva tartotta, illetve megerőszakolta nőit és gyerekeit
• Február főbűnöse: Marian Cozma gyilkosa

Döntsetek, hogy a márciusi betyárok közül ki kerüljön a fenti "díszes" társaságba!

TÉVHIT, hogy nem örülünk a vendégposztoknak! Íme egy újabb, ezúttal misbelief tolmácsolásában:

Mindenekelőtt hálásan köszönöm a Bünti Blog üzemeltetőinek, hogy teret engednek dühöm levezetésének - úgy gondolom, hogy blogom szigorúan kötött kereteibe nehezen lenne beilleszthető a szóban forgó téma.

Brit tudósok szerint már az őskorban megjelentek a mai szórólapok elődei: egy közelmúltbeli ásatás leletei alapján szinte biztosra vehető, hogy tolakodó, vastag bicepszű ősemberek kőtáblára vésett hirdetéseket osztogattak a barlangok szűk kijáratánál. Az egyik legősibb „marketing tool”-ról van tehát szó, és a szórólap a mai napig mit sem vesztett népszerűségéből. Mármint a hirdetők körében!

Olvasói panaszládánkba ma reggel érkezett az alábbi "bejelentés", mely egy metróvezető hamisítatlan vérprosztóságáról rántja le a leplet:

"Stadionok állomás, reggeli órák. Valami miatt sokára jött a metró, percenként mondták be, hogy türelmünket kérik. Egy vak srác szemmel láthatóan elég elveszetten kóválygott ott, persze az emberek többsége le se szarta, bár egyértelmű jel volt a fehér botja... Odamentem, mondtam neki, jöjjön előre, mert marha sokan vannak, és ha föl akarunk szállni épségben, elöl a legjobb, ahol látja őt a metróvezető. Végre valahára megérkezett a szerelvény. Amikor még csak kifelé szálltak az emberek, már mondták is a hangosbemondóba, hogy "kérjük igyekezzenek a le- és felszállással, és az összes ajtót vegyék igénybe". Ezen először mindenki röhögött (tiszta vicc, hogy tízezer forintos bérlet mellett és nem kevés várakozás után még utasítgatnak...), de az "össznépi vidámság" igen hamar átcsapott felháborodásba. Nagy nehezen leszállt mindenki, aki le akart. Mi elsőként épp hogy léptünk volna föl a metróra a vak fiúval, puff!, az ajtót szépen ránkcsapták. Még nekem volt kellemetlen, hogy szegény srácot én "kísértem", és ez történt. Persze kinyitotta az ajtót a metróvezető, mi kikászálódtunk a satu szorításából, és bevallom, nyomdafestéket mérsékelten tűrő stílusban megérdeklődtem a vezetőtől, hogy ezt mégis hogy gondolta. Közölte, ha akarok menni, szálljak vissza, ha nem, takarodjak, mert sietős neki, ha nem látnám."

TE HOGYAN ÁLLNÁL BOSSZÚT A PROSZTÓ METRÓVEZETŐN?

Addig csapjkodják a heréire a metróajtót, amíg el nem ájul! Utána zacsinál fogva lógassák ki a Deák téren, de olyan magasságba, ahol kényelmesen lehugyozhatják vakvezető kutyák!

Kérjük igyekezzetek a javaslatokkal, mert az ajtók záródnak!